Szünet

Sziasztok!
Sajnálom,de szünetel egy hónapig az oldal!
Sajnos mint Fanny.96-nak nekem is kezdődnek a versenyek!
Bocsi mindenkinek!:(

2.Démonok(1.rész)

A szívem majd megzakadt zegény Jake miatt.S mindez miattam.A felelőtlenégem miatt.Az érzelmeim miatt.A fájdalmaim miatt.A könnyek mardosták szememet,s arcomat.Istenem már megint azt bántottam,akit szeretek.Eszméletlen.

-Jake…-óhajtottam elhaló hangon.

-Semmi baj,a nővéred mindent elmondott.

-De még a démonokról nem meséltem neki,arra téged kérnélek meg!

-Jó megyek.-töröltem le könnyeimet.

Gyorsan átöltöztem,majd lementem Jakekhez.Egy mély óhaly után fájó szívvel elkezdtem mesélni neki.-Hát a démonok lehetnek jók,s rosszak.Az éppen az emberi lelküktől,s gondolkodáuktól függ.De függhet a társaságtól is.Tudsz uralkodni mások gondolatán,kortól függően erősödik.Néha szoktak képességeik is lenni.De ez nagyon ritkán következik be.Többszörös erőnk van,mint az embereknek.

-Milyen képességek lehetnek?-nézett rám kérdő tekintettel.

-Ez mindenkinél máshogy alakul ki.Valaki az érzelmeken tud uralkodni,erőn ilyesmik.De ezek akkor kezdenek el megjelenni,ahogy erősödik.

Egy ideig csendben maradtunk.Hagytuk,hogy Jake megeméssze a hallottakat,de még cseppet sem mindent.

-Ali nem megyünk el sétálni?-kérdezte kis idő múlva.

-Hát nem is tudom,hogy…

-Menjetek nyugodtan.Nem lesz semmi baj,csak ne emberek fele menjetek.

-Oké,menjünk.-fogtam meg a kezét,majd az ablakhoz léptem.

-Most ez komoly?

-Jajj gyere már!Nem lesz semmi baj.-fogtam kézen,s húztam magam után.

Mindketten talpra érkeztünk,majd futni keztem,s húztam magam után.Ő is futni kezdett.Elvittem a tisztásra,amit csak én ismertem,s most már Jake is.Leültünk a fűbe,s a misztikus lényekről beszéltünk a fajtákról,képességekről,és minden egyébről.Majd elindultunk haza.Most viszont nem futottunk.Kézen fogva emberi tempóban igyekeztünk haza.Hazaértünk,majd elmentünk aludni.

Másnap reggel egyedül mentem suliba.Jake nálunk maradt.Nem mertük emberek közelébe engedni.

Tragius lenne,ha valakinek irányítaná a gondolatait!

Este anya hívott magához.

-Van pár hírem.Így nem mehetsz vissza a szüleidhez.El kell játszani a temetésed!-a levegő meghűlt a szobában,még a porszemek is lelassultak.

-Van még valami?-szakítottam meg a csendet.-Igen van.El kell költöznünk!...

1.A bonyodalmak hamar jönnek(2.rész)

Szánk összeért,majd teljes hévvel kezdte el ostromolni ajkaimat.Én is így tettem.

Hosszú perceken át kényeztettük egymás száját,majd levegő után kapkodva váltunk szét.

Csak ültünk egymás mellett,s vártuk hogy légvételünk,s pulzusunk visszaálljon a normálisra.

Hirtelen elöntött a bűntudat.Ő nem tud rólam semmit,s én kihasználom.Felpattantam az ágyról,s kirohantam a szobából.

-De hát hova rohansz?-futott utánam Jake,mire visszafordultam

-Sajnálom,de te nem ismersz engem,nem lenne szabad ezt csinálnom.-azzal kirohantam a házból.

Hazáig futottam.A szél kimarta könytől áztatott arcomat miközben futottam,majd hirtelen lefékeztem,s felugrottam a szobámba.

Becsuktam az ablakot,ledőltem az ágyamra,s sírni kezdtem.Könnyeim eláztatták eddig száraz párnámat,majd blúzom ujját.

Kate tört be szobámba kopogtatás nélkül,majd mellém térdelt.

-Mi a baj?-nézett mélyen szemeimbe.

-Tudom,hogy nem szabad,de.....de szeretem.-a hangom egyre rekedtesebbé vált.

Rádőltem nővérem vállára,s könnyeimmel ostromoltam.

negyed óra múlva csöngetés,majd hangos kopogás zavart meg minket.
Jake volt az.Az ajtót Kate nyitotta ki,majd beengedte szeretett kis otthonunkba.Én hangosan zokogva ugrottam ki az ablakomon nem törődve azzal,hogy meglát-e vagy sem.Ház csendjéből arra következtettem,hogy minden bizonnyal meglátott.

Nővéremék nem jöttek utánam,ami nem lepett meg.Tudta,hogy ilyenkor egyedül szeretek lenni.
Fél óra futás után elértem kedvenc kis helyemet.Egy csodás tisztást,melyet csak én ismertem.Lefeküdtem a nedves fűre,s néztem az eget.


Pár óra múlva sötétetni kezdett,majd halk lépteket hallottam...

Megfordultam,de senki nem volt a hang irányában,így visszafeküdtem.
Telihold volt.Mindent bevilágított gyönyörű fehér fényével.Gyönyörködtem a csillagokban,s az égben.Megint halk lépteket hallottam magam mögött,de ezúttal az ember körvonala is látszott.
Magas,izmos férfi volt.Rövid sötét hajjal.Ha ember lettem volna,biztos a szívbajt hozta volna rám,de így csak felálltam,s elkezdtem felé sétálni.Lassú óvatos léptekkel haladtam,nem akartam,hogy tudja ki vagyok.Főleg azt nem,hogy mi vagyok.Bár kétlem,hogy ember lenne.Ilyen sötétben,bent az erdő közepében nem igen akadtak.A fák közelében maradt.Még véletlenül sem láttam meg arcát.

Úgy mozgott,hogy takarásban legyen.Egyre közelebb kerültem hozzá,már csak pár méter volt közöttünk,de az ott tátongott,mint egy hatalmas szakadék.
Ha én előre léptem ő vissza lépett,ha oldalra akkor ő is.
-Befejezhetnénk ezt a hülye táncot,nem gondolod?-szóltam, megeresztettem egy apró mosolyt.
-Ki vagy?-szólaltam meg ismét,amikor nem válaszolt.

Hamarosan azt is megtudod,kedves.-szólalt meg ördögi hangon,majd lábaival elrúgta magát a talajtól.Felém ugrott,de könnyedén kicseleztem, ő a földre esett,zajt csapva.
Meghökkenve tápászkodott fel,s kíváncsi szemekkel tekintett rám.

-Hát nem ember vagy az biztos!De akkor mi?-mondta meglepődött hangon.Mintha a gondolatai csapongtak volna,s nem jött rá,hogy mi is vagyok én.
-Hamarosan megtudod,édes.-hangom gúnyos volt,főleg az "édes" szónál.
Fogalmam sem volt,hogy ki lehet az idegen,de a hangja olyan régóta csengett a fülemben.Mintha ismerném.

-Hamarosan találkozunk.-vigyorodott el,majd az erdőbe vetette magát.
Én is elindultam,s haza fele vettem az irányt.Megint félórányi futás után a szobámban voltam.
Nővérem ott várt rám haragos tekintettel,mellette az én Jakemmel.
Pár pillanat múlva jöttem rá,hogy nem az az ismerős,szeretett szempár néz vissza rám.
Jake démon lett...

1. a bonyodalmak hamar jönnek

(lehet,hogy kicsit túlzás ez a kocsi,de nekem tetszik:)

Három év telt el azóta,hogy mindent megtudtam létezésemről,fajtámról.Azóta nővérem,és Robert segítségével kiképeztem képességemet, egyre erősebb lettem.A képességem elég erősnek számított.Akárkit kómába tudok varázsolni egyetlen pillanat alatt,amikor akarom.Emellett sima álomba is tudom szenderíteni őket.Ez harcnál nagyon jól beválhat.Persze azóta az is kiderült,hogy a szüleim nem autóbalesetben haltak meg.Felrobbantották őket.Még most is beleborzongtam ha rágondoltam.

Kate próbált mindenben segíteni nekem,miközben bejárt dolgozni.Tanár volt.A városi egyetemen dolgozott.Biológia tanár volt.Én ebben az évben fogok érettségizni,aztán biosz szakra megyek nővéremez.

***

Reggel hat órakor elkezdett csörögni az ébresztőm.Nővérem szerint túl sokat aludtam.Nekem pont jó volt így.
Felkeltem,megcsináltam a reggeli teendőket,majd lesiettem a földszintre.A középikola utoló évét el kellett halasztanom.Nem volt elég jó az önuralmam ahhoz,hogy emberek közé menjek.
-Jó reggelt!-ugráltam vidáman Katehez,s nyomtam egy puszit az arcára.
-Neked is!-nevetett fel.

Leültünk megreggeliztünk,majd beültem a Ferrarimba,s elindultam iskolám felé.
Pár perc alatt odaértem.Megálltam az egyik üres helyen,s odasétáltam barátaimhoz.
Sarah,Jeremy,Jake,s Victoria az egyik padnál vártak rám.

Jake volt a legjobb barátom,mindent megbeszélhettünk,amit mással nem.
-Sziasztok!-mosolyogtam rájuk,miközben odaszökkentem,s felugrottam Jake hátára.
Szerencsére megtartott,s nem estünk előre.Lemásztam róla,majd elindultunk a közös -emelt fokú-biosz óránkra.
Az egész órát végig beszéltük.Elterjengett egy olyan hír,hogy új diák jön a sulinkba.Bizonyos Adam Abry.

Már a neve hallatán se tetszett a gyerek.
Végig pletykáltuk az összes órát,majd együtt elindultunk hozzájuk.
Ledobtuk a táskánkat,beköszöntem az anyukájának,majd felrohantam a szobájába.Lefeküdtem az ágyára,s nevetni kezdtem.Majd bejött két húga,s a hasamon kezdtek ugrálni.Egyre jobban nevettem,miközben bejött Jake is,majd hatalmas szigorral kizavarta a két kis csínytevőt.

-Mit csináljunk?-ült le mellém.
-Nem tudom.-akadt el a hangom a végére.A megszokottnál Jake közelebb ült hozzám,s az arcunk is közelebb volt a megszokottnál.

Mindig is helyesnek tartottam,de sosem gondoltam rá pasiként.
Egyre közelebb hajolt.Szánk már majdnem összeért,mikor kuncogás jött az ajtó felől.Azonnal szétrebbentünk,majd fülig vörösödve ültünk egymás mellett.

Elzavarta húgait,majd bezárta szobájának ajtaját.
Megint közel ült le hozzám,s lassan közeledni kezdett.Szánk között már csak pár miliméter volt...

Ködös múlt

Éppen a szobámban ültem,mikor bejött nővérem,s kihívott.
Az oka az volt,hogy valamit elakart nekem mondani.
-Tudod,van pár dolog,amit már régen el kellett volna mondanom.-sóhajtotta,majd kinyitotta a bejárati ajtót,s egy férfi lépett be.
-Sziasztok!Alison,én Robert vagyok.Most már elég idős vagy ahhoz,hogy megtudj pár dolgot!
-Jó napot!-bólintottam,majd visszaültem a fotelba.
A levegőben vibrált a feszültség.Szinte érezni lehetett,ahogy pattognak a kis szikrák.

-Először is boldog szülinapot!-mosolyodott el egy pillanatra,majd arcáról ismét lefagyott a mosoly.
Aprót bólintottam kis mosoly kíséretében.
-Régen,több száz évvel ezelőtt született egy kislány,haja ében fekete,bőre hófehér volt.Ahogy 18 éve lett különös dolgok történtek vele.Érdekes képességei lettek,tudta irányítani a tüzet,levegőt,s a földet.Egy idő után beletanult,s ő volt az első boszorkány.Azóta sok fajta különleges lény keletkezett.Angyalok,démonok,vámpírok,s még sok más misztikus lény.De mind közül a legerősebbek a boszorkányok.

-De hát ezt már hallottam anyámtól,de ez csak egy mese.Nem léteznek!-kiabáltam magamból kikelve,nem értettem mi ez az egész.
Most először nővérem,Kate is megszólalt halkan.-De léteznek,s mi is azok vagyunk.Te több is vagy annál,mint egy boszorkány.
-Az én apám ember volt,de a tiéd egészen más.Angyal,s démon keveréke.
-Így te hatalmas erővel rendelkezel két napja!Boszorkány,angyal,s démon vér is folyik benned!

Fejem tele volt gondolatokkal,s nem bírtam magamban tartani.Felrohantam a szobámba,s magamra zártam az ajtót.Az ágyamra dőltem,s csak sírtam.Könnyeim eláztatták párnámat,s pólómat.A szavak,melyet nővérem mondott állandóan a fülemben csengett.Nem akart nyugodni hagyni.Agyamat folyamatosan gondolkodásra fogva keringtek előttem nővérem,s a férfi szemei,ahogy beszélnek.Nem voltam mérges,csak értetlen.Ha ez igaz,anyuék miért nem szóltak nekem,s miért pont most,s...
Csak úgy záporoztak bennem a kérdések,miközben könnyeim még mindig folytak.Pár óra múlva bementem fürdőszobámba,s megmostam könnyektől áztatott arcomat.Szemem vörös volt fehér arcomon.

Levonszoltam magam az emeletről,s Robert még mindig ott ült a nappaliban.
-Elnézést.-nyöszörögtem halkan,s a konyhába igyekeztem.Fogtam egy poharat,megnyitottam a csapot,s ittam egy kis hideg vizet.
Kisétáltam Roberthez,majd kérdezősködni kezdtem.
Mindenről kifaggattam...

Prológus

Az élet nehéz,s fájdalmas.Rohantam az árral,mi nem akart megállni.Csak visz magával,mint a háborgó hullám,mint a szilaj ló.
Egy érzés,egy hang megváltoztat mindent.Velem is éppen ez történt,mikor először megláttam Davet.Elképesztő érzés volt...

A nevem Alison Trembley.Alaszkában születtem még 1751-ben.Most 1755-t írunk.Szüleim meghaltak,még két éves koromban.Nővéremmel éltem,ő nevelt,s mindenre megtanított amire kellett.Szinte anyámként néztem fel rá.Egy kis házban éltem New Hampsire-ban.Pár éve költöztünk ide szüleim halála után.

Pár év múlva...


Hát ennyi a bevezető rész remélem pár embernek tetszeni fog.:)