Ködös múlt

Éppen a szobámban ültem,mikor bejött nővérem,s kihívott.
Az oka az volt,hogy valamit elakart nekem mondani.
-Tudod,van pár dolog,amit már régen el kellett volna mondanom.-sóhajtotta,majd kinyitotta a bejárati ajtót,s egy férfi lépett be.
-Sziasztok!Alison,én Robert vagyok.Most már elég idős vagy ahhoz,hogy megtudj pár dolgot!
-Jó napot!-bólintottam,majd visszaültem a fotelba.
A levegőben vibrált a feszültség.Szinte érezni lehetett,ahogy pattognak a kis szikrák.

-Először is boldog szülinapot!-mosolyodott el egy pillanatra,majd arcáról ismét lefagyott a mosoly.
Aprót bólintottam kis mosoly kíséretében.
-Régen,több száz évvel ezelőtt született egy kislány,haja ében fekete,bőre hófehér volt.Ahogy 18 éve lett különös dolgok történtek vele.Érdekes képességei lettek,tudta irányítani a tüzet,levegőt,s a földet.Egy idő után beletanult,s ő volt az első boszorkány.Azóta sok fajta különleges lény keletkezett.Angyalok,démonok,vámpírok,s még sok más misztikus lény.De mind közül a legerősebbek a boszorkányok.

-De hát ezt már hallottam anyámtól,de ez csak egy mese.Nem léteznek!-kiabáltam magamból kikelve,nem értettem mi ez az egész.
Most először nővérem,Kate is megszólalt halkan.-De léteznek,s mi is azok vagyunk.Te több is vagy annál,mint egy boszorkány.
-Az én apám ember volt,de a tiéd egészen más.Angyal,s démon keveréke.
-Így te hatalmas erővel rendelkezel két napja!Boszorkány,angyal,s démon vér is folyik benned!

Fejem tele volt gondolatokkal,s nem bírtam magamban tartani.Felrohantam a szobámba,s magamra zártam az ajtót.Az ágyamra dőltem,s csak sírtam.Könnyeim eláztatták párnámat,s pólómat.A szavak,melyet nővérem mondott állandóan a fülemben csengett.Nem akart nyugodni hagyni.Agyamat folyamatosan gondolkodásra fogva keringtek előttem nővérem,s a férfi szemei,ahogy beszélnek.Nem voltam mérges,csak értetlen.Ha ez igaz,anyuék miért nem szóltak nekem,s miért pont most,s...
Csak úgy záporoztak bennem a kérdések,miközben könnyeim még mindig folytak.Pár óra múlva bementem fürdőszobámba,s megmostam könnyektől áztatott arcomat.Szemem vörös volt fehér arcomon.

Levonszoltam magam az emeletről,s Robert még mindig ott ült a nappaliban.
-Elnézést.-nyöszörögtem halkan,s a konyhába igyekeztem.Fogtam egy poharat,megnyitottam a csapot,s ittam egy kis hideg vizet.
Kisétáltam Roberthez,majd kérdezősködni kezdtem.
Mindenről kifaggattam...