A szívem majd megzakadt zegény Jake miatt.S mindez miattam.A felelőtlenégem miatt.Az érzelmeim miatt.A fájdalmaim miatt.A könnyek mardosták szememet,s arcomat.Istenem már megint azt bántottam,akit szeretek.Eszméletlen.
-Jake…-óhajtottam elhaló hangon.
-Semmi baj,a nővéred mindent elmondott.
-De még a démonokról nem meséltem neki,arra téged kérnélek meg!
-Jó megyek.-töröltem le könnyeimet.
Gyorsan átöltöztem,majd lementem Jakekhez.Egy mély óhaly után fájó szívvel elkezdtem mesélni neki.-Hát a démonok lehetnek jók,s rosszak.Az éppen az emberi lelküktől,s gondolkodáuktól függ.De függhet a társaságtól is.Tudsz uralkodni mások gondolatán,kortól függően erősödik.Néha szoktak képességeik is lenni.De ez nagyon ritkán következik be.Többszörös erőnk van,mint az embereknek.
-Milyen képességek lehetnek?-nézett rám kérdő tekintettel.
-Ez mindenkinél máshogy alakul ki.Valaki az érzelmeken tud uralkodni,erőn ilyesmik.De ezek akkor kezdenek el megjelenni,ahogy erősödik.
Egy ideig csendben maradtunk.Hagytuk,hogy Jake megeméssze a hallottakat,de még cseppet sem mindent.
-Ali nem megyünk el sétálni?-kérdezte kis idő múlva.
-Hát nem is tudom,hogy…
-Menjetek nyugodtan.Nem lesz semmi baj,csak ne emberek fele menjetek.
-Oké,menjünk.-fogtam meg a kezét,majd az ablakhoz léptem.
-Most ez komoly?
-Jajj gyere már!Nem lesz semmi baj.-fogtam kézen,s húztam magam után.
Mindketten talpra érkeztünk,majd futni keztem,s húztam magam után.Ő is futni kezdett.Elvittem a tisztásra,amit csak én ismertem,s most már Jake is.Leültünk a fűbe,s a misztikus lényekről beszéltünk a fajtákról,képességekről,és minden egyébről.Majd elindultunk haza.Most viszont nem futottunk.Kézen fogva emberi tempóban igyekeztünk haza.Hazaértünk,majd elmentünk aludni.
Másnap reggel egyedül mentem suliba.Jake nálunk maradt.Nem mertük emberek közelébe engedni.
Tragius lenne,ha valakinek irányítaná a gondolatait!
Este anya hívott magához.
-Van pár hírem.Így nem mehetsz vissza a szüleidhez.El kell játszani a temetésed!-a levegő meghűlt a szobában,még a porszemek is lelassultak.
-Van még valami?-szakítottam meg a csendet.-Igen van.El kell költöznünk!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése